Fenn és lenn

Kedves Barátaim, Ismerőseim, Érdeklődők!
Szeretettel várlak Benneteket 2024. január 29-én, hétfőn 18 órakor nyíló Fenn és Lenn című tárlatomra!

Felhők, létrák, utak

Tánczos Krisztina képein nem lehet nem észre venni a szakrális- a keresztény kultúrában gyökerező- utalásokat. Fenn és lenn jelöli címében a kiállítás és a fenn mágikus hatású egei és felhői mellett a lenn-azaz a lenti világ komor, rideg, gyakran disztópikus látványával szembesül a néző.

Arany ragyogású felhők, gomolygó kumuluszok és záporok, köztük fénypászmák, mindez az éteri világ zárófüggönye, míg a magot szóró földműves- a magvető- mind-mind biblikus reminiszcenciákat sugallanak. Hát még az ég és föld között lebegő létra, a felfelé- a tarlókon átívelő-lépcsőzetes ösvény. Jákob lajtorjája, az éghez vezető út… a szakralitás jellemző elemi. S ha Tánczos Krisztina nem is kíván ilyen magasságokba emelkedni, nem kíván a hit festőjeként megjelenni, mégis igaz lehet rá Di Piero versének részlete -melyet a költő Cézanne festményének szentelt. „Másolja a láthatatlant, a dolgok lelkére rögtönözve rálel, a szilárd életet új, sóvár, nem életszerű formában újrateremti. „

Tánczos Krisztina festményei egy vágyódó, érzékeny, természet közeli, ugyanakkor természeten túli festészet darabjai. Tánczos laza, könnyed, szinte elegáns festői nyelve és technikája egyszerre idézi az impresszionisták alla prima fogalmazását, a szürrealisták mélyen irodalmi látásmódját és a kortárs újfestészet drámai vonulatát.

Festményei inkább helyszínek, mint tájak, bár elő-előfordulnak fák, terméssel gazdag színes lombok, mégis túlsúlyban vannak a feketésbarna, komor tarlók, dombok és szántások. Ezek meglehetős anyagszerűséggel, impasto-azaz vastagon felhordott festékréteggel alakulnak hol valós, hol képzeletbeli- disztópikus – tájjá.

Tánczos azért nem csak a Babits által megénekelt feketék világába réved el:” fekete belül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsú sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,

fekete, fekete, fekete.”

Barnái, rőt fatörzsei évszakok váltását is jelölik, mint a már említett sarjadó lombok füvek képei is.

A tarlók vastag felületébe belekarcolt út hálók, lépcsőfokok feloldják a képmezők komorságát. Sziennák, umbrák és angolvörösök dominálnak ugyan a festmények nagyrészén, mégis fel-felfedezünk finom tört kékeket, halványszürke sávokat, felbukkan a tavasz, talán a nyár korai üzenete.

Tánczos Krisztina emocionális festő. van drámája és van lélekből fakadó optimizmusa. Mindezeket gyakran egyetlen képben is képes bemutatni, feltűnik a magányos ember-magvető vagy csónakos, a magányos fa, a magányos út-ám ezek-épp egyfajta szakralitásuk okán nem vállnak az elhagyatottság, a kiüresedettség szimbólumaivá. épp ellenkezőleg; Tánczos a komor képletek mögé rejti a derű megfejtéseit, a magány helyébe beleláthatjuk s zsenge és serkenő élet magjait a földekben, a talajban.

Stendhal szerint a modernség egyik jellemzője „a szörnyű elmagányosodás az embersivatag közepette. „Nos ez a 19. századi trauma persze a 21. századra is érvényes, de Tánczos e tekintetben nem apologetája a stendhali gondolatnak. Bár nem fest városokat, tömegeket, bár nem ábrázol mosolygó emberalakokat és derűs, napfényes tájakat, mégis képein a humanizmus, az élet szeretete kiolvashatóvá válik.

Tánczos Krisztina a kortárs magyar festészet egyik érdekes, sajátos nyelvezetű alkotója, karakteresen felismerhető életművel rendelkezik, munkásságának helye van a hazai képzőművészet színpadán. Itt látható művei is ezt bizonyítják.

Sinkó István

Üdvözlettel: Tánczos Krisztina festőművész