Lég

A határ csupán a végtelen kezdetének határa: egy gondolatnak, egy érzésnek, egy a valóság felett lebegő szellemi tartománynak.
Festészetem számára a képsík térré növelésének-tágításának kedvelt terepe a légközeg megjelenítése. A horizonton túli vertikális és diagonális erőtér létrehozása foglalkoztat: hogyan lehet a végtelenbe futó valóság transzcendens, szakrális áttűnéssé; az anyagszerű miképpen válhat az anyagtalan, a meditatív, a spirituális jelképévé.
(TK)

„A horizont azt a képzetet kelti, mintha a végtelenben helyezkedne el, oda húzódna vissza – miközben a horizontvonal látszólag két különböző világot, az anyagszerűen megjelenőt és a légiest, atmoszferikust egymástól.elkülöníti. Néha meg: összetartozásuk nyilvánvaló.
A kép tulajdonképpeni tárgya vagy témája és annak háttere, befoglaló közege egymás feltételezésében áll, változó viszonylatuk pedig festői kérdéseket implikál. Például, hogy a látósík, a horizont különböző pozicionálása, alacsony-magasabb fekvése, esetleg felszámolása mellett miképpen lehetséges képi egyensúlyt teremteni, vagy éppen dinamikus viszonyokat megjeleníteni a festészetének súlypontját alkotó szilárd-földszerű és képlékeny-légies felületek együttes jelenlétében, s mindezek milyen jellegű képi erőterek létrejöttét eredményezik. Vagy hogy a horizontvonal, amely nem csupán a konkrét észlelés határának jelzése, miképpen lehet figuralitás és absztrakció, valóság és képzelet találkozásának, egymásba áttűnésének határvidéke.”(bes)