„A képpel szemközt állandó várakozás, hogy valamiképpen megvalósulása legyen annak, amit szeretnénk igazságnak gondolni. Vagy ahogy Goethe említi, aminek láttán önkéntelen azt kellene mondanunk: így van, így jó! Ezt és így mutatja jól a Vizafogó. A kép diagonálisa olyan meredély, amelyen a hal csúszhatna-menekülhetne, ha nem gombolyítaná fogollyá az ölelő háló.
Merőlegese, a halász hajója, mint tengerre épült ház: egy felismerés tornya. Ki a halász, s ki a hal? Miféle tér, ahol mint halak a hálóban, hal és halásza egyaránt: csak sejtik, ki a végső nagy Úr?” (bes)
