Tánczos Krisztina festőművész kiállÍtása

Kereső az úton
Tánczos Kriszta képei elé

Ki a kereső? A szabadkőművesek beavatási szertartásán keresőnek nevezik a
még be nem avatott (tehát útját kereső) személyt, aki a procedúrák nyomán
felvételt nyerhet a Páholyba. Tamíno és Pamina ilyen keresők voltak Sarastro
birodalmában, ahogy azt Schickaneder és Mozart Varázsfuvolájából
ismerhetjük.
Ilyen kereső – bár nem teljesen beavatatlan, inkább csak ifjú kora révén nevezhető
annak – Tánczos Kriszta is, aki többedik kiállítása után is úton van.
Úton van, vagyis – amennyiben azonosítjuk őt a képein megjelenő magános
figurával – járja útjait, kereszteződésekhez ér, találkozik és tovább halad.
Út, ösvény, csapás, mind felbukkannak a vásznakon.

„Az utak mindig kanyargósak. Miért? Egyszer egy teljesen simára döngölt tóparti nagy homoktöltésen, melyen lépéseim nyoma jól látszott, azzal a kimondott céllal mentem át az egyik sarokból a szembelévőbe, hogy egyenes vonalban kell a túlsó oldalt elérnem.
Ahogy visszatekintettem a lábnyomaimra, meglepve láttam, hogy feltett
szándékom ellenére az utam jelei kanyargósak. Tehát még ha akarunk sem
tudunk egyenes vonalban járni.”
Bernáth Aurél osztja így meg velünk tapasztalatait a kanyargós utakról, s
Tánczos Kriszta képei, eddigi életműve – nem csupán útmotívumai – is
visszaigazolják, útjai, útjaink kanyargósak. Hiszen Tánczos nem csak utakat
fest, nem csupán ez a témakör izgatja, bár leginkább ez az Élet-szimbólum
jelenti a ‘leitmotivot” képein. Ugyanakkor csendéletek, tájak, suhogó nád, és
épületek, utcák, magányos házak is felbukkannak képein.

Festészetének stiláris útja is kanyargós. Hol Anselm Kiefer drámai faktúrái és
szürkés arany színei, hol Farkas István pasztőz temperafoltjai, ugyancsak
széllelbélelt alakjai idéződnek fel Tánczos képeit nézve.
Ez a kanyarokkal teljes eddigi út tehát egy festőről, egy érzékenyen expresszív
„keresőről” szól, aki föld és víz, épület és alak metafizikus egységében jár
választott pályáján. Tehetségét próbálgatja, méregeti útközben.

Mint Hamvas Béla mondja Rudolf Kassnert idézve:,,Mi a tehetség?…amíg mi
keresünk, ő járja útját, s amíg előrejut, lépte alatt út születik, és ez az út az ő
mértéke.”
Tánczos Kriszta, útját nem kevés belső küzdelemmel járva sem veszt
mértéket.
Tehetségét pedig a bejárt utak hossza is méri majd.

Sinkó István, 2005