Úgy gondolom, hogy a festészet mindenekelőtt érzés, lelki folyamat, gondolataink közvetítésének terepe. Kivételes ereje éppen abban rejlik, hogy más szférába hívja meg, emeli át a nézőt. Egy szellemi, meditatív, ugyanakkor érzéki, festői közegbe.
Személytelen, hűvösen dokumentált világban élünk. Benne az emberi tevékenység, maga az emberi létezés is gyakran tárggyá degradálódik. Egyre inkább szükségét érzem egy személyessé formált, ugyanakkor az ember egyetemes értékeit és tartalmait hordozó festészet, képi világ megteremtésének.
A külvilág tapasztalatai alapján egy sajátos, fiktív világot hozok létre. Az intuíció, a belső átélés, a szuggesztív erő – a festészet iránti elhivatottságom alapjai.
Alkotásaim lelkisége és érzelmi vonatkozása, képtémáim, a köztük feltűnő szimbólumok egy még meglévő, de veszélyeztetett, mert elveszíthető értékvilág reminiszcenciái.
Eddigi alkotásaim három főbb tematika köré szerveződnek: Föld, Víz, Lég.
Föld
„Mivel kerámiával is foglalkoztam, talán ezért is annyira fontos számomra az anyag, a képi matéria. Leginkább a földközeg. Az anyagból formálódik, teremtődik meg a kép, a faktúrában mutatkozik meg, hogy számomra az alkotás teremtő folyamat.”
Víz
„A víz köré fonódó képi megjelenítés visszatérő témám. Jellegzetes attributumaim: a bárkák, szigetek, partot találó madarak;
a vízen levés, mint az utazás egy sajátos formája: az átutazás, átkelés, partra érkezés, partot lelés,
ami analóg az életúttal és annak megpróbáltatásival.”
Lég
„A határ csupán a végtelen kezdetének határa: egy gondolatnak, egy érzésnek, egy a valóság felett lebegő szellemi tartománynak.
Festészetem számára a képsík térré növelésének-tágításának kedvelt terepe a légközeg megjelenítése.”